HABSBURG KÉZEN PUSZTULT EL

 

 Székely Margit

 

 HABSBURG KÉZEN PUSZTULT EL

 az Árpád-ház törzsökének utolsó virága

 

 Szemelvények „Életünk, 1975. szeptember 1-i számából

Valószínűleg igen kevés azoknak a magyaroknak a száma, akik valaha is hallottak valamit Boldog Erzsébetről, az Árpádház utolsó egyeneságú leszármazottjáról. De még kevésbé kapnánk választ arra a kérdésre: mikor élt és hogyan került Svájcba a dicső Árpádok sok szentet kitermelő törzsökének utolsó virága? Pedig a valóság az, hogy Svájcban, a Winterthur melletti Töss kolostorban, a szentdomonkosrendi nővérek szerzetházában élt 28 éven keresztül Boldog Erzsébet, III. Endre utolsó árpád-házi királyunk leánya. Itt élt csendben, távol hazájától, mindenről lemondva, a szentség glóriájával tündöklő szent rokonainak, Árpádházi Szent Erzsébetnek és Szent Margitnak nyomdokait követve. Ha a politikai gondolkodás mai rendjét vesszük számításba, akkor neki Magyarország királynőjének kellett volna lennie. Ugyanaz lehetett volna a szerepe, mint később Mária Terézia királynőnek, akiben a Habsburgok dinasztiája folytatódott. Erzsébet feladata is az lett volna, hogy benne és általa továbbéljen az Árpád-ház. Sajnos a politikai események alakulása úgy hozta, hogy Erzsébet messze elkerült hazájától, híres Budavárából, az akkor még jelentéktelen kis Svájcba.

 Nem földi, hanem égi koronára volt hivatva. Bár Erzsébet nem szerepel az Egyház által hivatalosan elismert boldogok sorában, ez nem von le semmit lelki nagyságából. Hogy a kortársak valódi szentet láttak benne, bizonyság rá az a tény, hogy mind a Bollandisták – az ő körülbelül 60 vaskos kötetet kitevő Szentek Életében –, mind a Svájcban valamikor élt szentek életét tartalmazó, 1751-ben kiadott „Helvetia Sancta” című mű a boldogok közé sorolják s közlik életrajzát Elisabeth Stagel tollából, aki a mi Erzsébetünknek kor- és apácatársa volt a Töss-i zárdában, s 1300 körül halt meg