Mit akarunk?

 Mit akarunk?

 Az anyagi javakat megsemmisítő tűzvész megelőzése és elfojtása

a leghathatósabban van biztosítva a jogszabályaink által. Ez korszerű és helyénvaló. Nem is azért írtam ide, mintha helyteleníteném, hanem azért, hogy párhuzamot vonjak belőle.

 Míg a pótolható anyagi javak védelme ily tökéletes, addig nem

mondhatjuk el ezt az emberi test gazdasági védelméről. Van e

téren is rengeteg jogszabály, vannak divatos szólamok az egyke

ellen, de a gyakorlati élet nélkülözi ezeknek gazdasági megalapozását.

 Pótolhatatlan emberi értékek kallódnak el az élet harcában. A nyomor a kórházi ágyakba és a Duna hullámsírjába temeti véreinket s ugyanekkor az idegen elem tobzódik halottaink örökén. Míg idebent a „magyar sors” tizedeli véreinket, addig Erdélyben

a megszállók hatalmi tébolya jelent végzetet részükre.

 Ezért hirdetjük mi a lelkek átalakításának szükségességét, hogy

felrázzuk e népet dermedtségéből és vészjósló helyzetének tudatára ébresszük.

 A Turáni Egyistenhívők Egyháza lelki újjászületést jelent, amelyen keresztül igenis el kell, hogy jöjjön a gazdasági és társadalmi újjászületés is. Azt akarjuk, hogy a magyar őserő ne csak a szenvedés és halál kínját érezze a földön, hanem élvezze az

ősök kiontott vérének gyümölcsét is.

 Mi nem csak hirdetjük, hanem meg is fogjuk valósítani a nép

gazdasági védelmét. Akarjuk, hogy az éhező és vándorló magyarság a nemzeti építő munka részese legyen. Kivesszük a kezéből a koldusbotot, az alamizsnát gyűjtő tarisznyát, hogy megillető munkahelyre és jólétbe állíthassuk. Így a magyar nép jóléte és ebből fakadó hatalma közelebb visz bennünket a területi egységhez is.

 Szavunk nem hal el eredménytelenül a pusztába. Megértő tömegek mellet akadnak önző és féltékeny csoportok is, amelyek önzetlen és verejtékes harcunkat fekete vagy vérvörös színben igyekeznek feltüntetni a hatóságok előtt, minek utórezgései hatósági intézkedésekben nyilvánulnak meg.

 Ezeknek az embereknek a lelkivilága vagy nem magyar, vagy felületes gondolkozásuk nem tud leszállni a népjólét mélységeibe,

vagy pedig eszméink elleni harccal védelmet csinálnak saját érdekeik előmozdítására.

 Kívánatos volna, hogy ezek a hangoskodó honfiak egy kevés

időt töltsenek el a román megszállt területen, mert minden bizonnyal

onnan bennünket megértő, cselekvő magyarokként térnének vissza. Ha mégsem, mi a támadásaiktól függetlenül, akadályokat nem ismerve törünk vasakarattal a cél felé, mert magyar feltámadást akarunk.

 Dr. Hargitay Aladár

 (Turáni Roham, 1936. XII. 20.)