Tűz tépi testem…

Szőke István Atilla

Tűz tépi testem…
 
 
Tűz tépi testem, kínokat állok,
Üszkösödnek a hun-magyar álmok.
Ős-szittya vallás, mellemet tépik,
Dicsőségünknek mért ontják vérit?

 
Ó, magyar egyház, te ülsz a trónon,
Lángvarjak lesnek koronadróton.
„Mosom kezemet?” - réved az érsek,
Könnye csordul a bús-komor égnek.

 
Körmeimmel mély árkokat szántok,
Hunyt szememmel is jövőbe látok.
Perzselt szempillám örvénylő-veres,
Igazságom igaz s fényforrást keres.

 
Ó, magyar egyház, te ülsz a trónon,
Lángvarjak lesnek koronadróton.
„Mosom kezemet!” - mondja az érsek,
Könnye csordul a bús-komor égnek.

 
Sercegő trónon akarat támad:
„Vajon ki lehet erősebb nálad?”
A világ érzi és harsogva-remeg:
„Hitünket a tűz nem égeté meg!”

 
Pomáz, 1998. január 15.