A gyüldei ifjakhoz

Petőfi Sándor
A gyüldei ifjakhoz
 
A honnak egy igaz zászlója van,
Ezt mi álljuk körül.
S ti elhagyátok a hon zászlóját?
Elhagyhatátok, oh, ifjak, hitetlenül?
 
(Szégyen, gyalázat! Hát az oroszlán
Rókák fészkébe tér? …)
Silány rongyot hogy cserélhettetek
A haza szentséges, dicső zászlójaért!
 
Higgyétek el, hogy rókafészek az,
Hová beléptetek,
Ha rá más bizonyság nem volna is :
Elég az, hogy papok tanyáznak köztetek.
 
Pap és ravaszság, pap és árulás,
Pap és minden rossz- egy!
Ott a gonoszság, ott van a pokol,
A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy.
 
Okos volt, aki öltözetjöket
Barnának rendelé,
Fehér ruhát azért nem hordanak,
Mert azt sötét lelkök befeketítené.
 
Mint öltözetjök, lelkök oly setét,
Ők éjszakának gyermeki,
Azért látjátok őket mindenütt
A szabadság, e napfény ellen küzdeni.
 
Hol a szabadság, ott van a haza,
S ti elválhattatok
E két szentségtől, és olyan korán!
Mert hisz fiatalok vagytok, fiatalok.
 
Nem jó idők!... a féreg eddig a
Vén fákat rágta csak,
Ti ifjak vagytok, ifjú csemeték,
És a férgek máris belétek hulltanak.
 
A férges fát mi várja? Rothadás.
Ti hát rothadjatok …
Minket levágnak, s tűzre tesznek tán,
De lelkünk lesz a láng, mely égbe szállni fog.