NEIL Ascherson: A Fekete-tenger

 NEIL Ascherson: A Fekete-tenger

 (részlet)

 EGY SZKITA eredetmítosz, amely furcsa, elgörögösödött formában maradt ránk, elmeséli, hogy Héraklész hogyan indult elveszett kancái keresésére Hülaiába. Egy erdővel sűrűn borított terület volt, amely mára teljesen eltűnt. Az ókorban a Dnyeper alsó folyása bal partján terült el, a mai Herszon város közelében.

 Ott Héraklesz egy barlangban találkozott Mixoparthenoszszal, egy lénnyel, amelynek (Hérodotosz szerint) kígyófarokban végződő női teste volt. A lény arra kényszerítette Héraklészt, hogy szeretkezzék vele, mielőtt visszatér lovaihoz. Amikor Héraklész eltávozott, a lény három fiút szült. Szküthész, a legfiatalabb volt az egyetlen, aki meg tudta feszíteni Héraklész hátrahagyott íját: ő lett tehát a terület királya és a szkíták őse.

 A Mixoparthenosz jelképpé lett. A történelemben meglévő Héraklesz-motívum ellenére alakja eredetileg inkább az iráni, mint a hellén szellemiséghez tartozik, és képe felbukkan a szkíta nomád temetkezéseknél talált lószerszámok fémdíszein. Azután a Mixoparthenosz elérte a tengerparti városokat, és így lett belőle

végül a Boszporuszi Királyságban kifejlődött gazdag, hibrid kultúra jelképe, címere. Abban a királyságban az uralkodócsaládok és dinasztiák szarmata és trák törzsfők leszármazottai voltak, míg a kereskedők görögök, a katonák szkíták, szindik vagy meótiaiak.

A Mixoparthenoszt mindig szemből ábrázolják. Köldöke alatt a teste két kígyófarokra oszlik, ezek kétoldalt felkunkorodnak. A lény kiterjesztett kezeivel megragadja a két farkot, mintha egyensúlyozna. Fején többszintes keleti korona van.

 Szeméremcsontja előredől, mintegy elválik kígyócombjaitól, és szőlőlevél takarja.

 .

 .

 A szkíták anyja ma is itt él közöttünk, bár már nem ismerik fel. A közelmúltban Budapesten, a régi Habsburg Birodalom idején épült egyik vasútállomáson hirtelen valami szokatlanra lettem figyelmes, amikor a pénztárhoz vezető súlyos, kétszárnyú ajtót kinyitottam. A kezem ott volt a rézkilincsen, amelyet millió és millió utas érintett és csiszolt fényesre. Egy meztelen nőt ábrázolt, amelynek a teste köldöktől kétfelé kunkorodó kígyófarokban végződött.”