Magyar évezredek

 Dr Ungvári János

 Magyar évezredek

 Magyar évezredek címen jelent meg Zajti Ferenc magyar orientalista és turánpolitikus könyve, egy félszázadon át folytatott tudományos kutatása eredményeként. A könyv jelentőségét fokozza a mai világpolitikai helyzet.

 Mi, magyarok, két világ mezsgyéjén állunk, Kelet és Nyugat kapujában. Szerepünk a kibékítés és a kiegyenlítés a két kultúra
között. Erre eurázsiai mivoltunknál fogva megfelelünk, azonban még nagyon sokat kell tanulnunk a magyar ősmúltról, amin szerepünk alapszik és öntudatunk erősödik. Fájdalom, nagyon gyéren állnak rendelkezésünkre őstörténeti adatok. Mindnyájan tudjuk, hogy az idegen hittérítők és lovagok minden ősmagyar emléket elpusztítottak, sőt Zajti szerint: „amikor azt látták irigyei és ellenségei, hogy erejében nem roppanthatják össze a magyart, megfosztották ősi történelmi múltjába vetett hitétől.” Ma is élnek vígan közöttünk büntetlenül emberek, akik azt állítják, hogy nincs magyar fajta. Ugyanekkor azonban az idegen, nemes gondolkodású Keyserling Herman gróf így vélekedik: „Európa
újjászületésében Magyarországnak, mint friss és erős, ki-nem-élt nemzetnek, fontos szerep jut.”

 Zajti Ferenc szerint történelmi és faji öntudatunk alaptétele: a skytha, hun, avar, turk, magyarfaji azonosság. Ez az elmélet nem
helyezkedik szembe a finn-ugor elmélettel, hanem egy nagy egységbe foglalja a turáni népcsaládot, melyet éles történelmi észszerűséggel (logikával) a világ legrégibb kultúrája hordozójául jelöl meg. Fejtegetései merész ívelésűek, nagy távaltokat nyit a magyar őstörténeti kutatásban. Zajti állításait ellenségei is kénytelenek elismerni, mert könyve valóságos  okmánygyűjtemény.

 A skytha-hun fajta népek történetét és szerepét teljesen új megvilágításban látjuk, amióta a közfigyelem ráterelődött a kínai,
illetve sínai krónikákra, a parszi vallásos irodalomra és az Indiában végzett történelmi és régészetikutatásokra. A hatalmas, közel ezermilliós turáni népcsaládot ma is megtaláljuk Japántól Magyarország nyugati határáig, föl északra a finn-észt-lett, délen pedig a bulgártörök testvérekig. Természetesen ezen kívül még más hatásokat is figyelembe vehetünk. G. Buschmann dr. írja többek közt, hogy „a különböző karakterű nyelven beszélő népek, akik északi területről lehúzódva, lassan a Balkán félszigetre
fészkelték be magukat, nem szláv, de inkább finn, mongol és más e fajú népek karakterének embertani (antropológiai) jelét mutatják, a legrégibb szereplésük ideje óta. Ugyanez áll a lengyelség nem szláv, de vezető népelemére nézve is.” Zajti könyvében többek közt közöl angol és japán kiadású térképeket „Turáni fajokról”.

 Zajti Ferenc skytha-hunmagyar faji azonosság elméletét Indiában végzett kutatásai eredményeivel erősíti meg.

 A magyarországi ásatások nyomán felbukkant leletek arra mutatnak, hogy Buda, de az ország más területe is már a messze
történelemelőtti időben turáni kultúrhely volt. Pl. a Pécsváradon és Zengővárkonyon négy-ötezeréves ún. zsugorított őssírokat és
kőkorszakbeli festett kerámiákat tártak fel. Ha ezeket a leleteket
összehasonlítjuk messze keleten talált hasonló leletekkel, a kultúrösszefüggésből is következő népi, faji azonosságot állapíthatunk meg: Magyarországon talált áldozóüst egyező a Kínában, Mongóliában és Szibériában talált hasonló lelettel. „A rézkor tőlünk sugárzott le Délre; a mi rézkorszakunk a régibb s az innen kapott csira virágzott ki a görögszigeti kultúrában.” (M.H. 1831. VIII.14.) A régészeti és történelmi kutatások eredményeként ma már más szemmel nézzük ősmúltunkat, mint régen.

 Zajti Ferenc könyvének jelmondatául írta fel Kőrösi Csoma Sándor üzenetét, melyet immár a szegedi panteonban is márványba véstek: „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának
gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősindiai kultúra
tárházában.” „Nagy gyönyörűséggel tapasztaltam – írja másutt Körösi Csoma Sándor –, hogy nyelvünknek igen nagy hasonlósága van a török, mongol, tibeti, szanszkrit vagy indiai
nyelvekkel.” Zajti Ferenc nemcsak a maga személyes tapasztalatait írja le, hanem tájékoztat a kérdésbe vágó irodalomról is. Különösen felhívja a figyelmet Alex Cunningham-
ra, aki az északnyugati indiai tartományok történetével legtöbbet
foglalkozott. Zajti meglepő adatokkal szól a magyar népi és nyelvi kialakulásról. Megemlíti, hogy a nemrég felfedezett „Mária sirató” kb. 100 évvel korábbi a „Halotti beszéd”-nél s szókészletében,
mondatszerkezetében egyező a mai magyar nyelvvel. Tehát a „Halotti beszéd” eredeti szövegét valaki rosszul írta le. Zajti a mai magyar nyelvet összehasonlítja Indiában található egyes turáni nyelvjárással. A magyar hét törzsnév Indiában ilyen összetételben ismeretes: Nekbakta, Magar, Kurt-koti, Kuru-ola,
Zarmat, Tarian, Jeno, Jenu, Kari, Kazi. Íme, az őstörténeti nevek
közül is néhány: Atilla, Buda, Csaba, Bela, Bultsu, Keye, Koppan,
stb. Családnevek közül: Andrási, Telek, Csáki, Almási, stb. Folyónevek: Botoga, Sayók, Maros, Herna. Helységnevek: Ajnás, Budapur, Barana, Káta, Kunvár, Mohi és így tovább. Ilyen nagy egyezések nem lehetnek a véletlen játékai!

 Zajti munkássága és érdemei nyomán India pénzfejedelmei nagy támogatást ajánlottak fel a Bombayban létesítendő Collegium
Hungaricum-ra, nálunk azonban az illetékesek, mint „jelentőségnélküli tervet” – elvetették. Zajtit mindez nem keserítette el tudós munkájában és prófétai lélekkel haladt tovább. Boldogan említi meg a világhírű szaktekintélyeket, akiknek a skytha kérdésben hozzá hasonló véleményük van.

 Fergusson szerint Indiának mindkét árják előtti faja a turáni
csoportba tartozik. Az Enciklopaedia Britannica írja, hogy a fehérhun hódítás új és állandó elemmel növelte India népességét. Angol statisztikai térkép szerint India 350 millió
lakosából kb. 150 millió a turáni. Syad Muhammed Latif: „A Penzsáb története” című munkájában írja: „Az indiai régészeti leletek általában skytha vagy turáni jellegűek.” G. Brodeur angol írónál olvassuk: „A Kr. u. ötödik században a hunok elárasztották Észak-Indiát, mint ahogy elárasztották Európát.” Mindezeknél nagyobb jelentőségű az indiai rádzsput-hagyomány. (Dunkhar: India története.)

 Zajti előadja a magyar krónikások idevonatkozó véleményét is. „A magyarok vitéz és hadi küzdelemben nagyhatalmi nemzete eredetét a skytha nemzetből vette.” Coccius Sabellicus írja: „Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok skythák voltak.” A skythákról a történelem a legnagyobb elismeréssel szól. Iktassunk ide egy ma is korszerű véleményt. Curtius „Bármely szélesen terjed a sík föld, mégsem fogod utolérni soha a skythákat. Viszont, amikor azt hiszed, hogy messze vagyunk, táborodban fogsz látni. Fontold meg, hogy minket, birodalmad szomszédait, ellenségnek, vagy barátnak óhajtasz-e?” Strabo (Kr.e. 66.-Kr.u. 24.): „A skythák jeles és igazságos emberek... Anachársis és Abaris skytha bölcsek a könnyedség, tökély és igazság nemzeti jellegét tüntették föl.”

 Zajti lelkesedéssel ír könyvében a magyar honfoglalásról és a magyarság európai szerepéről. Szívének érzelmével, eszének
élességével szól hozzánk, hogy foglalkozzunk sokat a turáni
művelődéssel. Érdemes! Utal arra is, hogy a világirodalom legszebb alkotásai nagy részében megtalálható a turáni hatás. Első helyen áll Zarathustra Avestája, melynek költői-vallásos tanai Ázsiában reformációként hatott. Firduszi Sah-Náméja, a Királyok Könyve számtalan turáni vonatkozást őriz. Pl. Feridun-t „Szent Turán Sahjának” köszöntik mindenek. A német Aloys Schöfl könyve (München) szerint a „Nibelung” eposzt Gejza magyar fejedelem íratta Esztergomban Piligrin passaui hittérítővel.

 Zajti könyvének függelékében találunk több érdekes magyar vonatkozású külföldi alkotást. Többek között Zaja Akmal: „Hindu legendák a magyarokról”. Rikhard prédikátor levele a IX. Gergely idejében feltalált „Nagy Ungaria” dolgairól. Zajti „Magyar évezredek” című könyvének több mint 300 illusztrációja, mű- és térképmellékletek között hatalmas, szép őstörténeti anyagot, néprajzi, díszítőművészeti, használati és dísztárgyak képét találjuk, melyek mind indiai vonatkozásúak és a szorosan vett rokon művelődés emlékei. Még eredeti indiai gyászindulót is mutat be, mely szintén rokon a magyar és kínai zenével.

 A szerző meghatóan ír a sok ezer éven át kifejlődött magyar
lelkiségről. Ma is megtaláljuk ugyanazokat a nemes vonásokat, melyeket régi perzsa, kínai, örmény, görög, általában keleti írók feljegyeztek a skythákról, hunokról, avarokról, magyarokról, egyszóval őseinkről. Zajti prófétai lendülettel jelenti ki: „Én hiszek e nép, a magyar nép szent hivatásában.”

 A nagy turáni nemzetek fiai sokkal inkább számon tartanak minket, mint mi őket. 1923-ban Modi indiai professzor járt Budapesten, mint „rokon” s előadást is tartott Atilláról. Rabindranath Tagore, India költője is ellátogatott a magyarokhoz Zajti meghívására s hat hétig maradt a rokoni nemzetnél. Nem meglepő, hogy Kemal Atatürk, a török nemzet nagy fia, magát a vuszun-hunoktól származtatta. Ennél kevésbé ismert tény, hogy Rabindranath Tagore turáni származásúnak vallotta magát; Gandhi, a nagy hindu szabadsághős szintén turáni, mégpedig gundzsárhun típus.

 Ma a pán-turán eszme főfészke Japán, helyesebben Naphon. Ezt nagyon jó tudnunk a jelenlegi világpolitikai viszonylatban. A Berlin-Budapest-Róma-Tokió tengely érdeke az, hogy az egyezményben szereplő nemzetek élete ősi, faji alapon álljon, erős központi szervezettel, mert csak a saját életkeretében s hagyományaiban élő, megelégedett nép tudja megbecsülni a másik jeles nemzetet.

 Ezekre nevel Zajti könyve is. Ha egyes kérdésekben, mint pl. Ószövetségre vonatkozó megjegyzése, vitára is ad alkalmat, műve általánosságban hiteles adatokon épült fel. Nyelve könnyed a sok adat felsorakoztatása ellenére. Zajti Ferenc: „Magyar évezredek” című könyve a magyarság büszkeségét erősítő őstörténeti és turánpolitika remekmű.

 Magyar Könyv, 1941.