Hol halt meg Koppány?

 
 Hol halt meg Koppány?
 
 A somogyacsai Pogány-dombon kereste Rómer Flóris a vezér sírját
 
 „...Midőn ugyanis a háborúk zivatara kitört, s a németek és a magyarok közt nagy villongás támadt, s kivált midőn a polgári háború veszedelmei által szorongattattam, Somogy vármegye ki akarván engem űzni atyáim székéből, oly aggodalom fogott el, hogy nem tudtam lelki hánykódásaimban mit tegyek, merre forduljak: Pázmán, Hont, Orci vezéreim és Domokos érsek úr környezetében fogadalmat tettem Szent Mártonnak, ha az ő érdemeiért belső és külső ellenségeimen diadalmas leszek, a föntemlített vármegye minden javainak, tanyáinak, földjének, szőlőinek, veteményeinek, vámjainak, a beköltözöttek borainak, mely az ő tanyáikon terem, tizedeit az említett vezérek és számos ispánok tanúsága szerint, nem a megyei püspöknek, hanem ezen monostor apátjának fogom azonnal alája vetni...”
 
 (Pannonhalmi apátság alapítólevele, Horváth Mihály fordítása)
 
 Ezen jelentős írásbeliség, az ún. pannonhali alapítólevél (vagy más néven kiváltságlevél), Somogy földjének első írásos megnevezése és elátkozottságának bizonyítéka. E sorok írójától, aki szülőföldjének mondja a gyönyörű Somogyországot, ne várjon az Olvasó igénytelen keresztényi szatírát, amely Koppány gyűlöletét izzítja tovább. Elárulván: azért sem, mert a szerző borospincéje e nemes koppányi vidéken, a Pogány dombbal ölelkező Bánom-hegyen áll, bora sok éve e földön terem, ebből a szőlőből csurran, amely helyén álló őstükék nedüje egykor tán még a herceg kupájában is gyöngyözött. S ha sétát választ vasárnapi elfoglaltságul, a nehéz ebédet lankasztani, megmássza a hét halmot, amely alatt ott képzeli a mélyben a néggyé vágott vezéri testet egy kőszarkofágban. . . . . .
 
 Bekes József (folytatjuk)