BEKÖSZÖNTŐ

BEKÖSZÖNTŐ

A nyári napforduló – Napisten havának 21. napja – mindig ünnep volt a magyar népek körében.
Ez a természet-vallás természetéből adódik. Badiny Feri bácsi megkérdezte tőlem, amikor a ma is használatos naptár szóba került, hogy mi történik a világban január elsején? Mihez kötődik ez az ünnep? Valójában semmihez! – mondta. Az ezredfordulót – a semmit jelentőt – pedig milyen nagyszabású rendezvényekkel ünnepelték világszerte!? Az igazi tájékozódási pont a természeti népeknél mindig a Nap mozgása volt. Azt figyelték a Nap, Hold és a csillagok mozgásának ismerői. Az ősi időben nem mondta be a rádió, hogy minek jött el az ideje. Ez így volt a Nílus áradásának ismerői körében is, hiszen életfontosságú volt, hogy mikor, mit kell cselekedni az élelem megtermeléséhez!

A 90-es évek elején Makoldi Sándor, debreceni néprajzkutató előadását hallgattam meg, amit azzal kezdett, hogy a magyar néprajz mérhetetlen tárházából az előadás 2 órás időtartama csak rövid ismertetést tesz lehetővé, így csak egy juhász ember által 1910 körül készített borotvatartó bemutatására van ideje. (Gondoltam, 2-3 percet talán én is tudnék beszélni róla!) A 2 órás előadás végén felálltam, és néztem magam elé. Ez a juhász-ember nem várt utasításokra, hogy mit, mikor kell cselekednie! Neki a borotvatartó forgatható fedele és a tartó állása, valamint az azokon lévő rovások, rajzolatok összhangba
hozása, forgatása pontosan megmutatta a csillagok állását, és tette a dolgát. Olyan jeleket mutatott meg az előadó ezen a kis tárgyon, aminek jelrendszerét dél-franciaországi barlangok falrajzain találták meg! Nem tudok róla, hogy mai juhászok ilyen módon tájékozódnának a világban. Talán villanyborotvát
használnak. Annak a tokját aztán nézhetik. Borzasztó! Elmegyünk mellette egy szó nélkül. Így veszik el egy értékes tudás. Egy nemzet hagyománya tűnik el nyom nélkül. Bámulják a retkes, üres „Megasztárt”. Ma lenézett egy parasztember tudáskincse, mint az említett juhász-emberé.

Azonban vagyunk páran, akiknek ez értéket jelent és nem megyünk el szó nélkül e veszteségek mellett, hanem a lehetőségek szerint az értékek megmentésén munkálkodunk. Ennek jegyében zajlott le az ez évi nyári napforduló, mely a sorban immár a VII. Magyar Fényünnep volt. A rendezvény
ezúttal történelmi helyszínen került megrendezésre, a diósgyőri királyi (királynői) vár és környezete adta a méltó keretet. A rendezők igyekeztek a helyszínhez méltó rendezvényt létrehozni.
Név szerint szeretnék köszönetet mondani, a teljesség igénye nélkül azoknak, akik hozzájárultak az ünnep hagyományteremtő megrendezéséhez: Szegedi Miklós, Rostás László, Petraskó Tamás, Nyers Csaba, Vojnits Pál és a többiek, mint alapító-hagyományőrzők gondoskodtak a régi ünnepi hagyomány
újragondolásában. A helyszínen egy jurta tábort építettünk fel, mintegy 25 jurta felállításával.

Az ünnepség-sorozatot Miskolc város polgármestere, dr. Kriza Ákos nyitotta meg. Előadóvendégek voltak többek között dr. Papp Lajos prof., dr. Magyar Gábor, Csabai János, a Nagyabonyi
Színkör, Király B. Izabella vezetésével, stb. Egy napot a rovásírásnak szenteltek, aminek keretében rovás-versenyt szerveztek Rózsa György és Sólyom Ferenc szervezésében. Nyers Csaba gondoskodott a régi ízekről, és gabonaételek főzésével az otthonosság megteremtéséről. Regélők, dobosok, táncosok, lovasok, íjászok, küzdő-harcosok ősi hangulatot idéztek meg bemutatóikkal, énekeikkel, zenéjükkel. Az ünnephez méltó, emelkedett hangulatban teltek el a napok. A Szer-tüzet Napisten hava 21-én délben gyújtották meg a Nap sugarai segítségével és másnap hajnalig a tűz mellett folyt tovább a népünnep, a beszélgetések, a szertartások. Sor került egy Magyar Névadó-Szer megrendezésére is, melynek céljáról és más rendezvényeiről lapunk korábbi számaiban már olvashattak.

Ezzel egy időben, az országban immár egyre több helyen nagyobb rendezvények keretében, de helyi közösségi kezdeményezésként is zajlottak fényköszöntő ünnepek. Mi magunk is szerveztünk egy találkozót a Koppány-toronynál Óbudán, a meghirdetettek szerint, hagyományteremtő céllal. Ezen a helyen minden évben, az év négy jeles napján, a nyári és téli napforduló, illetve a tavaszi és őszi napéjegyenlőség ünnepen összegyűlünk és együttgondolkodunk az ünnepek méltó rangra emelésének szükségességéről és a helyszíni körülmények megfelelő kialakításának lehetőségeiről. Ehhez is várjuk az ötleteket és személyes támogató részvételt, a megjelenést.

Magyar Testvéreink szerte a világon is ünnepelték ezt a napot. Kanadából is várjuk a beszámolót, az ottani magyarok megemlékezésről, Forray Zoltántól, és az ő segítségével, reményeink szerint egy későbbi alkalommal beszámolunk a kanadai indián rokonaink napéjfordulós ünnepéről. Köszönet
a Tűz-őrzőknek!

Szigeti Gábor