Rövidek

Keleti uralkodóknál (néha nyugatiaknál is) elég gyakran találkozunk az „ég fia”, „nap fia” méltóságnevekkel, s ez járta a történeti népek között a kazároknál és a kazár uralomból kivált magyaroknál is.
Ez a hit egy tőtől fakad a világosság-sötétség harcának mítoszával s ezért nem véletlen, hogy Szt.László legendában a magyar király képviseli a világosságot, a Napot. De ennél sokkal meggyőzőbb bizonyítékaink vannak a „nap fiai” meglétére. Pais Dezső, kiváló nyelvészünk megvizsgálta a magyar fejedelmek két rangjelző nevét a „kündü”-t és a „gyulá”-t. Róluk Ibn Ruszta a 900-as évek elején így írt: „Vezérüket kndh-nek hívják. Ez a nagyobbik király neve. Azt a vezért, aki az ügyeket intézi, dzslh-nek hívják. A magyarok pedig azt teszik, amit ez a dzslh parancsol.” A magánhangzók kiegészítése után előttünk áll tehát a két név, melynek megfejtése a következő: a „kündü”, tehát a főkirály neve, a török „kün” szónak rokona, ami „nap”-ot, „fény”-t jelent, s az ebből képzővel alakult forma a „napot bíró”-t jelenti. A „gyula” név ugyancsak a török népek közé vezet, jelentése „fáklya”, „fény”. Mármost: az arab forrásokból tudjuk, hogy a kazár főkirály jelvénye a napkorong volt, a másodkirályé pedig a fáklya. Az egyezés tehát tökéletes, s azt mutatja, hogy a magyar kettős királyságban is megvoltak ezek a felség-jelvények. Hogy a nap jelvénye csakis színaranyból lehetett, az ezek után aligha lehet kétséges.
(László Gyula:”A népvándorlás művészete Magyarországon” Corvina, Budapest, 1970.)

*

Tudjátok-e, hogy ki találta fel a léglökéses motort és gépezetet?
Egy Kolozsváry N. nevű magyar technikus! A Bécsben neki tett ígéretek – amit soha sem tartottak meg a németek – révén került a németek birtokába. Abból lett az ú.n. „V” – fau – fegyver.

*

Fordítsuk ki a subát, húzzuk szemre a süveget, óriási vihar kitörése előtt állunk. Közeleg az óra, amikor rádöbben minden lélek, hogy Magyarnak lenni több, mint emberibb Ember! Ez kötelezettség az Emberiséggel szemben, amely mindig szenvedő, véres arcunkba csapott, amíg a létnek értelmét, a Teremtés jogát, vérünk csurgásával hirdettük.
„Nyíresi virrasztó”
*

Jeruzsálem: Kr.e. 1580 körül az Egyiptomból kiszorított Lovasok (Hyksosok) Retenu területén, Avarhalom vagy Avarhalma néven alapították. Ez azonban nem maradt meg, hanem a korábbi ősi fővárosuk erődítményének a nevét vette fel, SOLYMA, majd a görögök Hiero (szent) szócskát alkalmazták elé és így lett belőle „Hiero Solyma”. Majd ez tovább torzult Jerusalem, majd Jeruzsálem-re.
A lovasok később Lydián át a 15-ik században Kr.e. Olaszországba költöztek és ott, mint Etruszkok éltek tovább.

*
A Nap Fiai, 1972. jan-febr.