ATILLA

 ATILLA

 Atilla! Ki voltál, ki vagy?

 Üstökös, mondja a költő, melynek fényétől rettegett a világ.

Isten ostora, mondja a krónikás, aki végigkorbácsolta a bűnös földet.

 A világ legnagyobb hadvezére, mondja a történelem, aki háromezer éves népének vált legnagyobb fiává, uralkodójává. Ura népének, fajának, amely az ősi kijelentés alapján alkotott csodás erkölcsű világot. Világot, amelyben élt az ősi becsület, az eredendő hűség s a halált megvető lovagias bátorság. Világot, melyben az ősi kultúra ragyogása adott új fényeket, mutatott új utakat a nemtelenség sötétjében fetrengő világrésznek.

 Aztán lehullott fényes egünkről. Emlékébe belegázoltak. Megrugdosták, mint a szamár a döglött oroszlánt. De az

aranyat csak befödheti a piszok, nemes érce kristálytisztaságának nem árthat az. Rágalom, letagadás, becstelen ráfogás lepergett emlékéről s ma, megnemesülve újra vezércsillagunk.

 Az idők kereke újra fordult, Turán napja, Atilla csillaga újra felkelőben.

 Baráthosi-Balogh Benedek (Atilla, 1937. I/1. szám)